Homokozzunk?

Homokfúvással eltávolítani a rozsdát nem rossz dolog, de azért vannak a módszernek hátulütői. Amikor egy rozsdás fémdarabról - például futóműalkatrészről - kell eltávolítani a mocskot és a korrózió nyomait, akkor nagyon jól jöhet a homokszórásos technika, de kasztnielemeken és alvázon már nem árt vigyázni az alkalmazásával. A homokszemek aprók, nedvszívók és ragaszkodók általában és a legrosszabb, hogy megtalálják a legapróbb részt is. Így homokfúvás során szépen megtelnek az autó váznyúlványai, zártnak tűnő részei és a küszöbök homokkal, amiről a legtöbb esetben a felújítók nem tudnak, elfelejtik vagy éppen nem akarnak tudni. A homok viszonylag nehéz, főleg nedvesen, ezért az alváz és üregvédelem során sem moccan a szemek többsége kiváltképpen, ha sok van belőle. Márpedig ahol nincs védelem, csak nedvesség és vaslemez, ott a rozsda hamar felüti a fejét. Aztán a tulajdonos csodálkozik, hogy az elméletileg egy vagyonért, profin felújított kedvence miért rügyezik ki pár év után.

A homokbombázás gyakran a lemezeknek sem tesz jó, mert rommá verik a fémet, amit aztán lehet kalapálgatni, simítgatni és telibe glettelni. Sok helyen már nem homokot használnak, hanem műanyaggolyócskákat és hasonló anyagokat, ami a korróziós problémákat enyhítheti valamelyest, de a lemezt gyakran, főleg rutintalan munkások azzal is tönkreverik. És akkor mi a legjobb megoldás? Olyan nincs, de talán az a legszerencsésebb, ha magunk rozsdamarózzuk vagy csiszoljuk le a régi festéket/rozsdát, illetve kapargatjuk le az alvázvédőt.