Ahogy
nézem, szépen ellinkeskedtem az írást és nincs is nagyon mentségem. Sajnos a
terveimből egyelőre nem sokat sikerült megvalósítanom, bár legalább a
hegesztőgépem sikerült beüzemelnem a nyáron. Összehoztam egy rácsot egy
vízelvezető akna fölé, de majd írok róla külön. Az autók terén viszont nem
történt semmi, csak agyaltam, de azt legalább jó sokat. Pár hete aztán kicsit
felgyorsultak az események, ugyanis úgy tűnik, hogy bemehetek egy autóval János
műhelyébe és a felügyelete alatt dolgozhatok a négykerekűmön. Mondanom sem
kell, ez hatalmas lehetőség és nem szerettem volna a Passatra pazarolni, de
ahhoz nem volt merszem, hogy egyből a régi R4-esemnek álljak neki, nem akarok
kárt tenni benne. Aztán a HAHU adta a megoldást, ahol megjelent egy tini vandálok
által szétvert Renault hirdetése. Őrlődtem egy kicsit, majd elmentem megnézni.
Életben sokkal lehangolóbb volt, mint a képeken. Szinte minden elemét
összerugdosták, az üvegek többségét betörték, az egyik első kerekét levették,
így az autó eleje a fűben feküdt. A géptetőt összeugrálták, a tetőt szintúgy.
Évek óta ázott szétverve egy helyben, miközben a rozsda is kikezdte. A kritikus
hátsó futóműbekötési pontok porladnak, de nem valószínű, hogy a szőnyegek alatt
épek lennének a lemezfelületek. A motortér is siralmas, kábelek leszakítva, a
hűtő is kapott és mivel már lassan hat éve áll az autó a szabadban, elég kérdőjeles
a motor állapota. A látottak után kellett pár nap gondolkodási idő, de végül
meggyőztem magam. Tanulni szeretnék, ha pedig ez az autó valamire jó, akkor pont
arra, hogy tanuljak rajta, így megalkudtam az eladóval megvettem. Viszont
amióta itt áll a ház mellett, egyre inkább elgondolkodtam a jövőn. Persze
nagyon sok a kérdőjel, de ha tetszik menet közben is a kisautó – még mindig nem
vezettem egyet sem -, akkor bajba leszek, illetve leginkább a Passat felett
gyűlnek majd a viharfelhők. Több, működő/használós öreg autót nem szeretnék,
elég egy. Most egyelőre arra kell koncentrálnom, hogy szépen eltüntessem a
kérdőjeleket.
