Homokozzunk?

Homokfúvással eltávolítani a rozsdát nem rossz dolog, de azért vannak a módszernek hátulütői. Amikor egy rozsdás fémdarabról - például futóműalkatrészről - kell eltávolítani a mocskot és a korrózió nyomait, akkor nagyon jól jöhet a homokszórásos technika, de kasztnielemeken és alvázon már nem árt vigyázni az alkalmazásával. A homokszemek aprók, nedvszívók és ragaszkodók általában és a legrosszabb, hogy megtalálják a legapróbb részt is. Így homokfúvás során szépen megtelnek az autó váznyúlványai, zártnak tűnő részei és a küszöbök homokkal, amiről a legtöbb esetben a felújítók nem tudnak, elfelejtik vagy éppen nem akarnak tudni. A homok viszonylag nehéz, főleg nedvesen, ezért az alváz és üregvédelem során sem moccan a szemek többsége kiváltképpen, ha sok van belőle. Márpedig ahol nincs védelem, csak nedvesség és vaslemez, ott a rozsda hamar felüti a fejét. Aztán a tulajdonos csodálkozik, hogy az elméletileg egy vagyonért, profin felújított kedvence miért rügyezik ki pár év után.

A homokbombázás gyakran a lemezeknek sem tesz jó, mert rommá verik a fémet, amit aztán lehet kalapálgatni, simítgatni és telibe glettelni. Sok helyen már nem homokot használnak, hanem műanyaggolyócskákat és hasonló anyagokat, ami a korróziós problémákat enyhítheti valamelyest, de a lemezt gyakran, főleg rutintalan munkások azzal is tönkreverik. És akkor mi a legjobb megoldás? Olyan nincs, de talán az a legszerencsésebb, ha magunk rozsdamarózzuk vagy csiszoljuk le a régi festéket/rozsdát, illetve kapargatjuk le az alvázvédőt.

Elmélkedés a homlokfalról

János a minap ecsetelte terveit a 100-as Skodájával kapcsolatban. Igaz, ideje egy hangyányi sem, így az öreg szoci vas egy garázsban pihen, de mi sem könnyebb, mint a verdát elméletben szögelni. Szóval emlegetett ötös váltót, izmosított motort, komolyabb féket, és négylámpás homlokfalat. Sosem rajongtam a Skodákért, nem igazán az én világom egyik sem, bár egyszer láttam egy nagyon dögös, ültetett 1000 MB-t, azzal furikáztam volna egy kicsit. Ettől függetlenül tudom, hogy milyen a négylámpás homlokfal, amelyet mondhatni aranyárban mérnek, ha egyáltalán lehet éppen szerezni. A kétszer kettes formáció a történelemben nagyon sok autó esetében volt nyerő megoldás, de a Skodáé szerintem valahogy nem sikerült. A probléma, hogy belső lámpákat túl messzire vitték az két alap fényszórótól. Értem én, hogy kellett nyomni egy oválist a lemezre és az nem adta volna ki, de én inkább az oválist hanyagoltam volna. Szóval mondom Jánosnak, hogy elég nehéz lesz speckó homlokfalat szerezni lámpákkal és főleg nem olcsó, de mi lenne, ha szánna rá időt és kalapálna ő egyet. A rátermettsége és a szakértelme megvan hozzá és az igazán egyedi lehetni a vas, főleg, ha kicsit már formába hozná össze a frontlemezt és a fényforrásokat. Összedobtam egy látványtervet, hogy lássa, miről beszélek. Feltételezem, idő erre sem lesz, de legalább fejben tuningoltunk egyet és még sokba sem került.

Ha áram van, minden van?

Még tavaly ősszel sétálgattam Németország egyik álmos kisvárosában, amikor olyat láttam, mit még sosem. Persze, akik tőlünk nyugatra tengetik a mindennapjaikat már biztos láttak hasonlót. Szóval bandukolok, fotózgatok, egyszer csak elérek egy parkolóba, amiben sok autó között felfigyelek egy 500-as Fiatra, amiből kilóg egy madzag. Majd szép lassan felfogom, hogy van ott egy oszlop is, amibe csatlakozik a kábel. Igen, a kis elektromos Fiatot estére szépen feltették a szoptatóra. Valamiért azonnal az jut eszembe, hogy egy ilyen rendszer meddig lenne életképes hazánkban, mikor jelennének meg az első tag-ek az oszlopon, meddig maradna a kábelen műanyag, valamelyik erős gyerek hogyan verné le a kék világító lámpát, mert csak és egyáltalán mikor lopnák el a kis Fiatot. A meglepődéses örömöm hamar szomorúságba csapott…