Homokfúvással
eltávolítani a rozsdát nem rossz dolog, de azért vannak a módszernek hátulütői.
Amikor egy rozsdás fémdarabról - például futóműalkatrészről - kell eltávolítani
a mocskot és a korrózió nyomait, akkor nagyon jól jöhet a homokszórásos
technika, de kasztnielemeken és alvázon már nem árt vigyázni az alkalmazásával.
A homokszemek aprók, nedvszívók és ragaszkodók általában és a legrosszabb, hogy
megtalálják a legapróbb részt is. Így homokfúvás során szépen megtelnek az autó
váznyúlványai, zártnak tűnő részei és a küszöbök homokkal, amiről a legtöbb
esetben a felújítók nem tudnak, elfelejtik vagy éppen nem akarnak tudni. A
homok viszonylag nehéz, főleg nedvesen, ezért az alváz és üregvédelem során sem
moccan a szemek többsége kiváltképpen, ha sok van belőle. Márpedig ahol nincs
védelem, csak nedvesség és vaslemez, ott a rozsda hamar felüti a fejét. Aztán a
tulajdonos csodálkozik, hogy az elméletileg egy vagyonért, profin felújított
kedvence miért rügyezik ki pár év után.
A
homokbombázás gyakran a lemezeknek sem tesz jó, mert rommá verik a fémet, amit
aztán lehet kalapálgatni, simítgatni és telibe glettelni. Sok helyen már nem
homokot használnak, hanem műanyaggolyócskákat és hasonló anyagokat, ami a
korróziós problémákat enyhítheti valamelyest, de a lemezt gyakran, főleg
rutintalan munkások azzal is tönkreverik. És akkor mi a legjobb megoldás? Olyan
nincs, de talán az a legszerencsésebb, ha magunk rozsdamarózzuk vagy csiszoljuk
le a régi festéket/rozsdát, illetve kapargatjuk le az alvázvédőt.