Végre
volt egy kis időm babusgatni az új szerzeményt, igaz a nulla fok körüli kinti
hőmérséklet nem esett jól a kétkezi munkánál. Titkon reméltem, hogy
beindíthatom majd az autót és tudok végre menni egy R4-essel, de ez csupán álom
marad egyelőre, a dolgok sokkal rosszabbul állnak, mint gondoltam. A legnagyobb
problémát a jobb küszöb végének elporladása jelenti, mert most a lengőkar a
levegőben lifeg, így nagy próba szóba sem jöhet. Ráadásul félek a motort is
indítani szétszedés nélkül, nem tudom, hogy milyen állapotban van, de ha
véletlenül jóban, akkor nem akarnám tönkre vágni a türelmetlenségem miatt.
Szóval
nekiálltam kipucolni az utasteret, illetve eltüntetni a rengeteg üvegszilánkot,
amelyből jutott mindenhova. A csomagtartóban éppen csak a második
világháborúból itt maradt, az alakulatát védő német katonát nem találtam, de a
sok olajos-vizes masszába tocsogó szemét és alkatrész elegyében ráakadtam
néhány gyöngyszemre, például két homorú első lámpára. Tekintettel arra, hogy
fogalmam sem volt, hogy mi a hivatalos menet egy vandálok által szétvert,
szétrohadt, használhatatlan roncs esetében, amiről hat éve lejárt a vizsga,
ezért felhívtam az okmányirodát (igen, harmadikra sikerült) és kedves hölgytől
megtudtam, hogy pont az a menet, ami egy normális autó esetében. Tehát amikor
valaki autót vesz, annak a vétel pillanatától rendelkezni kell kötelező
biztosítással. Hogy ezt mondjuk Büdösbütykös határában lévő tanyán miként oldja
meg a vevő, az nem számít. Ahogy az sem, hogy az autón évek óta nincs vizsga,
kötelezőt akkor is kell kötni, hiába nem vehet részt az autó a forgalomban. Feltételezem,
ha kötök és mégis nekiindulok, majd az első sarkon az én hibámból lezúzok a
vizsga nélküli autómmal egy másik járművet, akkor a biztosító nem fog kekeckedni,
nem fog arra hivatkozni, hogy vizsga nélküli autóval nem is lehettem volna az
úton, hanem szó nélkül csengeti a másik autó kárát. Mindegy, rácsesztem, mert
mire eljutottam oda, hogy megkössem a veterános-hobbijárműves, kedvezőbb
biztosítást, addig eltelt 16 nap, amiért meg sem merem nézni, hogy mennyi
büntit fognak kifizettetni velem. Az okmányirodás infók alapján azonban
felmerült egy sokkal nagyobb gond is, mégpedig az, hogy el kell juttatni az
autót a szomszéd faluban lévő vizsgabázisra, eredetiségvizsgálatra. Én még
abban éltem, hogy 2010-ben megszüntették a mobil eredetvizsgálatot, persze ma
már tudom, hogy a törvény nem tiltja, ha a jármű nem mozgásképes valamiért,
lehet mobilvizsgálatot kérni. Persze ennek felára van, tehát valószínűleg, ha
tudom, akkor sem éltem volna vele, amennyire csak lehet, szeretném leszorítani
a költségeket. Ellenben megkezdtem a Renault felkészítését arra, hogy áthúzzuk
a másik faluba. Elsőként a cirka 15 kerékből kellett összevadászni négyet, amik
nem eresztettek le. A feladat könnyűnek hangzik, de olyan autók esetében, ahol
porladnak a küszöbök és alvázak, elég nehéz kereket cserélni. Ráadásul az R4
nagyon magas, a kis krokodilemelőm alád deszkákat kellett pakolnom, hogy a kellő
magasságba tudja emelni a kasztnit. Miután gurítható volt a kocsi, kicsit
foglalkoztam az elektromos rendszerével. A szétszaggatott kábeleket
leszigeteltem és jobb hátul megcsináltam a lámpát, majd kerítettem egy jó
akkumulátort. Felemelő pillanat volt, amikor a gyújtáskulcs elfordítására
felgyulladt egy kontrollámpa a műszerfalon. Hátul működött a helyzetjelző és a
féklámpa is, azonban az index nagyon haloványan pislogott, de nem kerestem meg
a hiba okát. Minden esetre a hűvös, ködös időben pirosan világító féklámpa jól
jelezte, hogy visszaköltözött az élet a hánytatott sorsú, hosszú ideje haldokló
autóba. Nem bírtam megállni és egy pillanatra önindítóztam is. A motor úgy
tűnik, hogy elforog, ami biztató. Viszont a gépháztetőt a vandálok letépték a
helyéről és alaposan összerugdosták, plusz lehet, hogy már korábbról is sérült
volt. Leszedtem és ahogy ott álltam felette először rémültem meg kicsit a
feladattól. Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy képes vagyok kijavítani, de
remélem, ha majd sikít a flex, szikrázik a hegesztőpisztoly, dobhártyát szaggat
a köszörű és megfelelő instrukciókat kapok, akkor majd visszajön a csorbult
önbizalmam.
Másnap
felapplikáltam egy háromszöget a hátsó ablak helyére, jól beöltöztem, feltettem
egy sapkát, felhúztam egy munkáskesztyűt, felvettem egy napszemüveget és
nejemmel óvatosan áthúzattam magam a másik faluba. Magyarán, megtettem az első
métereimet, mit métereimet, kilométereimet egy R4-essel, igaz, húsznál többel
nem mentünk és eszméletlenül hideg volt az utastérben. A kis, rozoga
lélekvesztőt mindenki megnézte, persze mondanom sem kell, hogy a géptetőt
vissza se raktam, nem kellett az eredetiségvizsgához, amely cirka egy órát vett
igénybe, ebből effektív nagyjából 10 percig sertepertéltek az autó körül.
Drótkefe és féktisztító segítségével megpucolták a számokat, táblácskákat, na
jó, lehet, hogy volt náluk acetonos vatta is. Felfedezték, hogy anno, a
rendőrségen kiállított forgalmiban a motorszámból kifelejtettek egy számot. Ez
az egész eredetiségvizsgálat egy nagy vicc…, egy 17 000 forintos vicc. Minden
esetre jó volt az autóval gurulni, meglepő, de egész jól elférek benne, persze
nagyon kicsi belül is, de a váltó ugye nincs útban a lábamnak. Élvezetes kis,
használós veterán lesz belőle, már látom.
